Rejtett széfek látható széflista nélkül

A Vaultaire rejtett széfei a felület és a kulcsirányítás tulajdonságai: az alkalmazás nem mutat nyílt szöveges, széfeken átívelő listát, és csak azután nyit meg egy széfet, hogy a mintából származtatta a kulcsát. A lemezen a gyökérfájlok egy kitöltött készletben vannak, a tárolófájlok neve pedig véletlenszerű, egy vizsgáló azonban így is megbecsülheti, hány széfben vannak fájlok, ezért ez a kialakítás nem teszi a széfek számát törvényszéki szempontból láthatatlanná.

Mit jelent valójában a „rejtett széf”?

A legtöbb széfalkalmazás iratszekrényként működik. Megnyitod az alkalmazást, és látod a széfeid listáját. Talán nevük is van. Talán darabszámot mutatnak. Talán egy kis lakat ikon áll mindegyik mellett. Az alkalmazás pontosan tudja, hány széfed van, és ezt bárki látja, aki megnyitja az alkalmazást, vagy megvizsgálja az eszközt.

A Vaultaire felülete másképp működik. Nincs képernyő, amely felsorolná a széfeid nevét, vagy megkérdezné, melyiket oldod fel. Amikor mintát rajzolsz, az alkalmazás a PBKDF2-vel 256 bites széfkulcsot származtat, ebből hasheléssel képzi a várt indexfájlnevet, és megkísérli a titkosított index hitelesített visszafejtését. Ha az index létezik, és az AES-GCM-címke stimmel, a Vaultaire kicsomagolja a véletlenszerű mesterkulcsot, és megnyitja a fájlokat. Egyébként üres állapotot mutat.

Ez az irányítás a tárolási architektúra része, de a védelmének vannak korlátai. A Vaultaire nem tart fenn nyílt szöveges főnyilvántartást, amely széfeket rendelne mintákhoz vagy címkékhez. Minden széf titkosított gyökérindexét egy 64-es sávokra kitöltött készletben tárolja, véletlenszerű takarófájlokkal. Az összes széf lapjai és arénái egyetlen közös tárolómappában vannak, véletlenszerű nevekkel, így a fájlnevekből nem derül ki, melyik fájl melyik széfhez tartozik. A takaróarénák az arénák számát egy sávon tartják, de minden széf, amelyben fájlok vannak, legalább egy arénát használ. Egy fájlrendszert vizsgáló szakértő így is megbecsülheti, hány széfben vannak fájlok, még ha kulcs nélkül nem is tudja elolvasni az indexek tartalmát.

Ez nem „rejtett mappa”

A „rejtett széf” kifejezésről olyan alkalmazások juthatnak eszedbe, amelyek eldugnak egy mappát oda, ahol nem könnyű észrevenni. Talán ponttal kezdődik a mappa neve, hogy ne jelenjen meg a fájlböngészőben. Talán az alkalmazás „számológépnek” álcázza magát, hogy elrejtse valódi célját. Ezek álcázási trükkök, és ugyanaz a végzetes hibájuk: a rejtett adat továbbra is ott van, egy ismert helyen, és csak meg kell találni. Ha ilyen megoldást mérlegelsz, olvasd el az útmutatónkat a titkos mappa létrehozásáról iPhone-on, mielőtt érzékeny fájlokat bíznál rá.

Egy törvényszéki vizsgáló, aki hozzáfér az eszközödhöz, könnyedén megtalál egy rejtett mappát. A fájlrendszer-eszközök minden könyvtárat kilistáznak. A tárhelyelemzők megmutatják, hová került a lemezterület. Még egy közepesen jártas barát is megtalálná a legtöbb „rejtett” mappát öt perc és egy keresőmotor segítségével.

A Vaultaire nem álcázott mappára vagy számológép-felületre épít. Az alkalmazás tárolójában titkosított széfindexeket és titkosított blobfájlokat tárol. Az indextartalom az AES-256-GCM mögé rejti a felhasználói fájlneveket, MIME-típusokat, dátumokat, fájltérképeket és a becsomagolt mesterkulcsot. Ez a tartalom csak akkor válik olvashatóvá, ha a helyes, mintából származtatott kulcs hitelesíti az indexet.

A gyakorlati különbség egy egyszerűen elnevezett titkos mappa és egy kulcsból származtatott fájlnévvel kiválasztott, hitelesített titkosított tároló között van. Egy eszközvizsgáló látja, hogy a tároló létezik. Helyes hitelesítő adat nélkül viszont nem kapja meg az olvasható fájltérképét vagy a tartalmát.

Mit árul el a tárolási elrendezés?

Széflista nélkül is próbálkozhat egy ügyes támadó más módszerrel: a lemezhasználat elemzésével. Ha a Vaultaire ma 500 MB-ot foglal, holnap 800 MB-ot, talán új széfet hoztál létre. Ha fotók törlése az egyik széfből pontosan 200 MB-tal csökkenti a tárhelyet, talán kihasználható összefüggés van.

A Vaultaire nem tartja állandóan a helyi tárhelyigényt. A fájlok hozzáadása tárhelyet foglal, egy széf törlése tárhelyet szabadíthat fel, és a tárolófájlok száma a széfek telésével nő. A titkosítás védi a tartalmat és az integritást, de nem töröl el minden méret-, darabszám- és időzítési információt a fájlrendszerből.

Egy megfigyelő, aki hozzáfér az alkalmazás tárolójához, összefüggésbe hozhatja a fájlok számát, méretét és módosítási idejét a tevékenységgel. Az iOS adatvédelme korlátozhatja a hozzáférést, amíg az eszköz zárolva van, és a titkosított tartalom kulcsok nélkül bizalmas marad, de a Vaultaire nem hirdet helyi forgalomelemzéssel szembeni ellenállást.

Hol használ kitöltést?

A Vaultaire bizonyos formátumokban használ kitöltést. A titkosított fájlfejlécek rögzített fejlécméretet foglalnak le, hogy a szokásos fájlnevek és MIME-típusok ne látsszanak nyílt szövegként. A titkosított iCloud-mentés rögzített, 10 MB-os rekordokat és csalidarabokat használ. Ezeket a védelmeket nem szabad összekeverni egy állandó méretű helyi tárolókészlettel.

A helyi gyökérfájloknak továbbra is felismerhető, alkalmazásszintű fájlnevük van, és minden arénafájl azonos, rögzített méretű, így a fájlokról egyértelmű, hogy Vaultaire-tárhelyhez tartoznak. Az AES-GCM elrejti a nyílt szövegüket, és észleli a módosítást; nem teszi viszont minden bájtjukat és fájlrendszer-nyomukat megkülönböztethetetlenné tetszőleges véletlen lemezszektoroktól.

Törvényszéki ellenállás: mi történik, ha elveszik a telefonodat?

Legyünk pontosak a fenyegetési modellel. Aki csak belenéz az alkalmazásba, nem lát széfkatalógust. Aki egy feltört vagy feloldott eszközön keresztül hozzáfér az alkalmazás tárolójához, többet lát: megvizsgálhatja a fájlneveket, darabszámokat, méreteket, időbélyegeket, a kulcskarika elérhetőségét és a titkosított tartalmat.

Mit látnak a törvényszéki eszközök?

Egy törvényszéki vizsgáló láthatja, hogy a Vaultaire telepítve van, mennyi tárhelyet használ, hány `vault_index_*.bin` gyökérfájl és tárolófájl létezik (a gyökérfájlokat takarófájlok egészítik ki, a tárolófájlok neve véletlenszerű), valamint a módosítási metaadatokat. Az arénák számából, a fájlidőkből és a teljes tárhelyből megbecsülheti, hány széfben vannak fájlok. A vizsgáló a titkosított szöveget is lemásolhatja, hogy offline próbálgassa a mintákat.

Mit véd továbbra is a titkosítás?

• Az olvasható széfcímkéket és fájltérképeket. A titkosított index védi a fájlrekordokat és a becsomagolt véletlenszerű mesterkulcsot.
• Az eredeti fájlneveket és MIME-típusokat. Ezek a mezők hitelesített, titkosított fájlfejlécekben vannak, nem nyílt szöveges könyvtárnevekben.
• A fotók, videók és dokumentumok tartalmát. A fájltartalmat AES-256-GCM védi a széf véletlenszerű mesterkulcsával.
• Magát a mintát. A Vaultaire nem tárolja nyílt szöveges beállításként, bár normál használat közben a titkosított helyi helyreállítási adatbázis tartalmaz minta- és kifejezésadatokat.
• A próbálgatás megkerülését. A PBKDF2 megnöveli minden jelölt költségét, de egy lemásolt indexfájlnév és AES-GCM-címke továbbra is lehetővé teszi a támadónak, hogy offline ellenőrizze a tippjeit.

Hogyan teszik lehetővé a rejtett széfek a hihető letagadhatóságot?

A rejtett széfek adják a Vaultaire hihető letagadhatóság funkciója mögötti felületi elkülönítést. Az állítás értékelésekor számít a kapcsolat, és az is, hol a határa egy fájlrendszer-vizsgálat során.

A Vaultaire felületén különböző érvényes minták különböző valódi széfeket nyithatnak meg. Választhatsz egy mintát az érzékeny anyagokhoz, és egy másikat egy kevésbé érzékeny széfhez. Aki csak a feloldott felületet látja, nem kap olyan címkét, amely bármelyik széfet „valódinak” vagy „csalinak” jelölné.

Ez alkalmi átnézésnél vagy vállfeletti leskelődésnél csökkentheti a felfedést, de nem felel meg a hihető letagadhatóság legszigorúbb törvényszéki meghatározásának. Egy vizsgáló, aki hozzáfér az alkalmazás tárolójához, így is megbecsülheti, hány széfed van. Ezt a funkciót felületi elkülönítésként használd, ne annak bizonyítékaként, hogy nincs további széf.

A teljes lánc

• 1. lépés: Több széfet hozol létre különböző mintákkal: egyet a valódi fájloknak, egyet csalinak, annyit, amennyit szeretnél.
• 2. lépés: Ha nyomás alá kerülsz, a csalimintát rajzolod. A megfigyelő egy unalmas fotókkal teli széfet lát.
• 3. lépés: A feloldott felület nem mutat széfeken átívelő listát vagy a másik széfet megnevező kérdést.
• 4. lépés: Tartsd szem előtt a külön fenyegetési határt: a fájlrendszer-hozzáférésből így is megbecsülhető, hány széfben vannak fájlok, akkor is, ha a megfigyelő nem tudja visszafejteni a tartalmat.

Az eredmény gyakorlati elkülönítés az alkalmazáson belül, a tartalomra kiterjedő titkosítással. Nem matematikai garancia arra, hogy egy eszközvizsgáló nem tud további titkosított tárolókat észlelni.

Miért fontos ez?

A törvényszéki ellenállás talán túlzásnak hangzik. A legtöbb ember nem néz szembe eszközlefoglalással vagy bírósági végzéssel. A rejtett széfek mögötti elv azonban a hétköznapokban is véd.

Aki eljut a Vaultaire zárképernyőjéig, nem kap listát a megcélozható széfnevekről. Egy kolléga, aki kölcsönkéri az eszközödet, nem tud egy választóban lapozgatni a széfek között. Egy tolvaj továbbra is tudja, hogy a Vaultaire telepítve van, és célba veheti az alkalmazást vagy az eszközt, de a titkosított tartalmat továbbra is a minta, a PBKDF2 költsége, az AES-GCM és az iOS biztonsági határa védi.

A rejtett széfek egy szűkebb adatvédelmi kérdésre felelnek: felfedi-e egy széf megnyitása a többi katalógusát? A normál felületen nem. Hogy egy erősebb vizsgáló észlelhet-e titkosított tárolókat, az az eszköz állapotától és a hozzáférés szintjétől függ, és a Vaultaire ezt a korlátot nyíltan leírja.